Az artrózisos betegek ízületeiben a porc fokozatosan leépül. Ennek a sima, erős anyagnak a hiányában a szomszédos csontok egymáshoz dörzsölődnek, a csontfelszínek pusztulnak. Ez a folyamat leggyakrabban az ujjakban, térdben, csípőben, nyakban és gerincben erős fájdalmat okoz, és az ízületek deformálódásával jár.
Kialakulása: Artrózishoz vezethet az ízületek egyenetlen terhelése is. Az ízületek fokozott terhelését a jelentős testsúly felesleg tovább súlyosbítja. Az elsődleges artrózis oka az ízületi porc víztartalmának csökkenése a kor előre haladtával.
Ez csökkenti a porc proteoglikán tartalmát, ami által a kötőszöveti rostok sérülékennyé válnak. A porc fokozatosan elvékonyodik, az ízületi folyadék mennyisége csökken, a felszínek súrlódása fokozódik. A fokozott súrlódás gyulladásos fellángolásokat eredményez, ami tovább pusztítja a porfelszíneket.
A csontokon csőrszerű kinövések keletkeznek, a csont ízület alatti része megvastagszik, állománya sűrűbb lesz. Ezek kompenzáló jelenségek, a „természet” így próbálja korrigálni az ízület egyensúlyának megbomlását, de egyben további szövődményeket, pl. idegek becsípődését okozhatják, tovább súlyosbítva a beteg szenvedéseit. Az elsődleges artrózis gyakoribb elsőfokú rokonok között – ez genetikai hajlam szerepére utal.
Tünetei: gyakran fokozatosan alakul ki, kezdetben csak enyhe ízületi fájdalmat és merevséget okoz,a tünetek főképp reggel és testedzés után jelentkeznek, pihenésre elmúlnak.
Tehát artrózis fennállásakor tulajdonképpen az ízületek végeit borító porcok károsodásáról beszélünk. A kezdeti szakaszban a porc elvékonyodik, az egyébként sima felszíne berepedezik, végül a teljes porcállomány felszívódik.
Ekkor már semmi nincs, ami „védje” egymástól a csontokat: a csontfelszínek egymáson dörzsölődnek, károsodik a csont, s megjelennek a fájdalmak. A porcbomlás folyamatos, mégis érezhetjük úgy, hogy egyszer jobban, másszor rosszabbul vagyunk, ugyanis a betegségre jellemzőek az időszakos gyulladásos fellángolások.
